Vend Saláta

Mi ez a baromság kérem? ilyen nincs is, olyanok sincsenek hogy vendek! Igen igen, nyilván hülyeségnek tűnik, de vannak Vendek, legalábbis a wikipédia szerint például van nyelvük, és reménykedjünk benne, hogy nem olyanok ezek mint azok a fránya latinok akik igazából nincsenek is, mégis van nyelvük. Na szóval, a Vendek azok bizony igazából Szlovénok, azaz hogy tulajdonképpen nem, hanem Magyarok, de ez sem igaz de valahol a kettő határvidékén csapatják a nagy bulikat. Azt hallottam róluk hogy mindenkinek remek állapotban van a prosztatája mert rengeteg tökmagolajat készítenek, ami meg jó a prosztatának. A vend salátában, mint ahogy az illusztráción is látszik van tökmagolaj, ami egy remek dolog. Tulajdonképpen az egész étel annyiból áll, hogy a vékonyra szeletelt kígyóuborkára tejfölt meg tökmagolajat kell önteni. Meg sót és újhagymát, ez utóbbit apró kis karikákra vágva, megpróbálhatjuk ugyan hosszában is vágni de az baromság. Amúgy amíg van medvehagyma addig azt is lehet akár beleszórni ha coollistás növényeket akarunk az ételünkben látni, de inkább hagyjuk a faszba a medvehagymát és tegyünk inkább bele egy kis borsot, meg még egy kis tökmagolajat. Annyit még talán érdemes elmondani, hogy nagyon jót tesz ennek ha áll pár órát a hűtőben, kicsit összeérnek az ízek meg kieresztik a dolgok a levüket meg visszaszívják. A tökmagolajhoz meg még annyit, hogy ne próbáljatok dolgokat tökmagolajon pirítani, salátákba, meg pirítósra viszont eléggé kúl. Meg magában se smafu amúgy, csak az azért mégiscsak túlzás. A retekhez is baromi jól megy meg mindenhez amihez nem szégyenlitek. 

Egyetek vend salátát mert kúl!

A b-menü nem szűnt meg, csak diétázott.

A diétáról is lehetne baromságokat írni, de hát nem vagyok én se Tar Sándor se Dr. Máriás Béla, hogy ilyen nyomasztó dolgokkal foglalkozzak.  A diéta egyenlő a nyomorral, a frusztrációval, a mélyszegénységben hörögve maszturbáló házmesterrel, a szomszéd megerőszakolt törökkel és most kezdem túldramatizálni. Tehát inkább elmesélem, hogy például az olaszmániásoknak biztos tetszeni fog ez az étel, ez az arancini. Teljesen értelmetlen dehát az olasz konyhának van sok olyanrésze ami nem feltétlenül a praktikusságról szól. Otthon tésztátgyúrni is nagyon pöcsölős, na ez még pöcsölősebb. Ez alapvetően ragu rizzsel. Jó hát az egyszerű. Debazdmeg ezek a faramuci italók kitalálták, hogy rizottót kell csinálni, azt kihűteni, közben ragut csinálni, a kész ragut és mozzarellát beletölteni a rizottóba abból gombócot gyúrni, azt bepanírozni és azt kisütni. Nesze egyszerű rizses ragu. Faszom. De hát ezt is meg kell csinálni néha, mint ahogy időről időre nekiállunk belsőségeket is főzni. Szóvalis a 67548763 lépéses művelet első lépéseként kell szerezni rizottónak jó rizst. Ez legyen kis szemű, mármint rizs viszonylatban is, és nagy keményítőtartalmú, ezt rá szokták írni, onnan lehet tudni. Van amelyikre ráírják külön hogy Riso per risotto de az ugyanolyan mint a kisszemű nagy keményítőtartalmú csak dobozban van és drága. Kis oliván meg kell futtatni a rizst, aztán azt felönteni egy kis fehérborral,amikor az elpárolgott, ez eléggé gyors dolog, akkor el kell kezdeni felönteni alaplével, mert bizony az is kell hozzá. Ezt lehet például  szárított zöldségekből főzni, az olyan közepes dolog lesz, a vegeta az barbárság, mint a leveskocka, ilyeneket ne használjunk, ugye hogy senki nem akarja elrontani az 5-órás főzési idejű kaját egy leveskockával. Nyilván a legjobb az lenne ha levesből lenne, dehát az meg mindig elfogy. Na, szóvalis a rizottót kevergetni kell kis lángon, és a forró alaplével felöntögetni mindig egy picit. Majd amikor kétszáz év vagy úgy 25 perc után megpuhult akkor mehet bele bőven vaj és finomra reszelt parmezán. Ha ezek benne vannak akkor kész, azaz hogy persze az olaszoknak erre is van szabályuk, hogy lyukas fakanállal csak egy irányba szabad keverni, és akkor lesz kész. Dehát összeáll az ígyis-úgyis, szóval tökmindegy. Akkor most jön az, hogy a rizottót ki kell teríteni hűlni, mert hát senki sem fogja a forró rizottót gyúrogatni, az fáj, meg hidegen jobban össze is áll. Akkor el lehet kezdeni a ragut, az ilyen tökmindegy mi van benne, lehet mondjuk paradicsom, paprika, sárgarépa, zeller, paprika, bazsalikom, hagyma. Ezt most inkább nem részletezném nagyon, mindent apróravágni és együtt piritani, aztán paradicsompürével nyakonönteni, összerottyan és csá. Akkor most jön az a része hogy valaki aki nem én vagyok az megfog egy adag ilyen kihűlt rizottót és megpróbál golyókat formázni belőle úgy, hogy a közepébe ragu és mozzarella kerüljön. Ezt a kis gömböt meg be kell szórni zsemlemorzsával majd betenni előmelegített sütőbe. Vagy kisütni forró olajban. Az olajban sült változat az sokkal közelebb áll a narancs kinézethez ahonnan ez az egész értelmetlenül összetett rizseslecsó a nevét kapta, mert az arancini azt jelenti olaszul hogy kis narancsok, vagy legalábbis valami hasonlót. Tehát akkor jó a végeredmény ha egy olyan ételed van, ami egy narancsocskára hasonlító, töltött, rántott rizottó. Jó ha keveset készít belőle az ember akkor lehet hogy nem ilyen rettenetesen sok időbe telik, de mire kétkiló rizottó formázhatóvá hűl addig sokminden megtörténhet. Amúgy egy finom étel meg minden, csak teljesen értelmetlen, ezek az olaszok még a spanyoloknál is jobban ráérnek. 

Mondjatok nekem még indokolatlanul bonyolult ételeket és akkor rendkívül csodás lesz minden!

Napközi

Avagy rizibizi csirkemellel, továbbá dióstészta

Vannak ezek az ételek, amik nem úgy jók mint ahogy egy nagyon hipregurman étterem jó. Nem is azért mert friss idényzöldségekből és helyi alapanyagokból készül, vagy hogy annyira egészséges lenne. Kicsit olyan posztszocialista hangulatúak mint a Rákóczi Pékség vagy egyáltalán az a szó, hogy ÜDÜLŐ vagy SZÁLLÓ. Ezek az ételek minden menzán szerepeltek, sőt szerepelnek ma is minden üzemi konyhán, ahol Mari, Anikó, esetleg Erzsinéni  bassza elénk mogorván egyadagos merőkanálból a rizibizit, aztán a húst hüvelykujjával a szedővillához szorítva. Áltisis napközik legnépszerűbb ételei ezek a híg kakaószószos piskóta és a szalmonellás gyümölcslevesek után. Ha igazán haza akarjuk vinni a menzahangulatot elgyengült nosztalgikus pillanatainkban akkor még szerezni kell hozzá klórszagú viaszos vászon terítőt, fröccsöntött műanyag poharakat vizeskancsót, és az sem egy elhanyagolható előny ha esetleg hányásszín mintájú linóleum van a konyhánkban. Még tovább lehet fokozni a hangulatot a fal befestésével úgy, hogy a padlótól úgy 160 centiig mosható fényes festékkel festjük be, annak felső vonalában húzunk egy vékony sárga csíkot, majd a plafonig halványzöldre festünk mindent. Csodálatos lesz. 

Az ételeket eléggé könnyű elkészíteni, elég hozzá annyi, hogy nagy levegőt veszünk és úgy döntünk, hogy akkor most azt az ízt próbáljuk rekonstruálni. 

Csirkemell: Azért, hogy ne legyen teljesen natúr, a só és bors mellé kap egy kevés mustárt és foghagymát, de azért nem szabad túlzásbavinni, például a fancy francia mustárokat meg magos dolgokat el lehet felejteni, legyen híg minimum hogy globus, de inkább valami teljesen indokolatlanul ízetlen darabot válasszunk hozzá. Amit csirkemellell nem annyira szokás például, az az, hogy fogjuk és szépen vékony szeleteket vágunk belőle vízszintesen, najó ez még mehet, nade! Akkor most egy kicsit ki is klopfoluk mert menzánvagyunk és jó lesz ha nagyobbnak tűnik. Ezeket simán csak meg kell sütni serpenyőben és ólesz. Természetesen ne zavarodjon össze senkit a sorrend a csirkét előbb vágjuk és klopfoljuk, csak aztán fűszerezzük.

Rizibizi.

Na hát ez. Na szóval nehogy friss borsóból próbálja bárki, ugyan. Legyen mondjuk fagyasztott mert a konzervek többsége azért tényleg kibaszottul kritikán aluli, és annyira nagyon rosszat talán mégsem akarunk magunknak. Jóhát lehet azt csinálni, hogy az ember feltesz két lábos vizet, és most következik az erőszakos rész. Nagyon durva lesz előre szólok. A FELFORRALT VÍZBE BELETESZÜNK EGY EGY LEVESKOCKÁT. Ha sikerült ezen túltenni magunkat és már komfortosan vagyunk a leveskockában főtt rizs és zöldborsó gondolatával akkor mondjuk meg is főzhetjük az említett javakat. Ha készen vannak akkor össze kell önteni őket és némi vajjal átforgatni. Példaértékű rizibizi lesz ebből. 

A dióstészta meg már szinte csak hab a tortán, kell hozzá dió, porcukor meg tészta. Lehet Hozzá dejó nevű készítményt is használni, mivel most menzásat játszunk mindegy. Ez már tényleg rendkívül egyszerű, a megfőtt tésztát, ami jobb lenne ha szélesmetélt lenne, leszórjuk darált dió és porcukor keverékével, esetleg még össze is piríthatjuk az egészet egy kevés olajon, hogy rendkívül kellemes általános olajos menzabevonatot kapjon. 

Tálaljuk szívecskés tányérba, legyünk mellé negédesen bunkók!

Vasárnap étterembe megyünk avagy lófaszt

Rakottkrumpli

Szerencsére lehet azt csinálni, hogy az ember vasárnap másnaposan fekszik. Nehogy meggondolja magát és például délután háromkor úgy határozzon, hogy éhes. Kurvára rossz lesz. Fel lehet hívni a juhászt aki például nem fog megmozdulni, nyugodtan bárki kipróbálhatja. Aztán el lehet indulni. Igen milyen szép büdös, hideg és kihalt a Wesselényi utca, meg a Dohány is. Na hát láttam az interneten, hogy napimenü a dohány ötvenakárhányban vasárnap is. Legyen az. Najó najó odamegyünk szépen, hárman azért biztos sok pénzt otthagynánk, de nem nem, ehelyett inkább zárva amikor egy órányi bolyongás után visszatérünk mert zárva volt a szájbakúrt Fricipapa és a Kádár is akkor a pincér elküld minket a picsába hogy oké, hogy nyitva vannak de nincs konyha mert szerelik. MINEK NYITTOK KI ILYENKOR TI SZARDARABOK? Jó a hentes nyilván zárva, jó akkor menjünk a blahán a spárba ott van húspult, nem nem aziszárva, akkor a klauzáltérre nem aziszárva. Dögöljetek meg.

Akkor el lehet menni a kicsi és büdös cba-ba és akkor ott lehetünk kicsik és büdösek. Kell venni krumplit meg tejfölt, a krumpli lehetőleg legyen kurvára gusztustalan, a tejföl pedig ahhoz képest nyúlós állagú. A tojás az legalább használható volt. Még az elkészítés alapvető lépése, hogy odaálljatok a delikátesz pulthoz a cbaban, ahol csak és kizárólag trappistasajtot tartanak, kérni két szál kolbász a következő módon: “Két szál kolbászt kérek, ha lehet akkor olyat ami nem kibaszottul gusztustalan.” Nem fognak adni, vagy hát gusztustalan lesz. Amúgy a krumpli meg kolbász kell hozzá, meg tejföl és tojás és sajt. A krumplikat hangos”AZ ÉLETEM EGY SZAR” felkiáltások közben héjastul feltesszük főni, a tojásokat is amik nyilván nem lesznek szeletelhetően kemények. Amúgy mindent karikára kell vágni egymásrabaszni egy tepsiben és sajtos tejföllel leönteni aztán megsütni oszt csá.

Elkészítés étterem és boltkereséssel együtt 5 óra.

Vásároljatok előre mert a vasárnap boltholokauszt.

és köszönöm hogy más konyháját kenhettem össze most.

metál.

Koktélok télire

Például vegyünk vodkát. Az alapnak eléggé jó bármihez, a teszkóban akciós a kalinka ha esetleg arra a hányadékra is rászánjuk magunkat. Nyilván valami jobb tisztább vodkából jobban működne de hát még mindig nem nyertem a lottón és a hó eleje méghóvégébbnek számít mint a hó tényleges vége. Tehát 700forintos kalinka.

Két nagyon alattomos dolgog készül. Az egyiket asszem úgy hívják, hogy Trans Siberian Express a másik meg legyen mondjuk Csokis vodka, de hát nemistudom, lehetne például Black Russian hamár, az úgy hangzatos is. 

Kezdjük a Trans Siberian expresszel: Ez gyakorlatilag a vodkanarancs téli változata, ami úgy készül, hogy: Fel kell forralni egy kevés narancslevet, mondjuk pár decit, úgy számoljuk, hogy ez egy amolyan longdrink lesz. Tehát kevés vodkához sok narancslevet töltsünk. Na az van, hogy forogat a narancslé, meglepő módon ki tud futni és akkor lehet vakarni a platniról az rossz. Nade, kell bele egy kis fahéj, az úgy nagyon jó. Ezt kell rátölteni forrón a vodkára és akkor csodálatos lesz minden. Nagyon jó melegít meg még szesz is, a forraltbornál jobban üt, és egyébként is nagyon menő a neve. 

A másik a csokis vodka pedig rövidital marad, ráadásul meglepően erős. Annyiból áll alapvetően, hogy egy kis vodkát leiszunk az üvegből, vagy beletöltjük a másik vodkakoktélba, vagy valamit kezdünk vele, ezzel azért annyira nem szokott gond lenni.  Kha a vodkásüveg már csak a kétharmadáig van tele kb akkor elkezdhetünk étcsokoládét törni, vagy vagdalni vagy reszelni, amelyik jólesik. Meg vizetforralni is. A vodkásüvegbe bele kell passzírozni az étcsokidarabokat, mehet bele sok amúgy. Majd a vodkásüveget gondosan le kell zárni és beleállítani a forró  vízbe. Sőt bele is fektethetjük. Néha ki kell venni rázogatni, hogy szépen elegyedjen a vodka meg a csoki. Az eredmény egy nagyonerős nagyon csokis forró rövid lesz ami eléggé gyorsan átmelegít ha esetleg vége a melegfrontnak. Sőt még a gyerekek is imádni fogják!

Igyatok forró alkoholt télen, mert oké, hogy tűző napon könnyebb berúgni, de forró szesztől meg mégkönnyebb.

Ajvár

Jajjhát ez már nagyon régen készen is van, több üveg el is fogyott belőle, de lusta voltam megírni mert JOLÓ. Másik furcsasága ennek a posztnak, hogy ha megfigyelitek a képet, ez most nem gusztustalan telefonos felvétel hanem egy valódi fényképezőgéppel készült, ráadásul nem is én csináltam, hanem valaki más. Az ajvár amúgy egy csudijó dolog, főleg amikor készen van, meg mondjuk van hozzá csevapcsicsa, vagy valami hús, bár tulajdonképpen ha nagyon nagy para van akkor akár, csak rizzsel is meg lehet enni. Természetesen nagy buli az is ha az ajvárba friss apróravágott lilahagymát keverünk aztán esszük meg hússal. Nade, elég már itt a félrebeszélésből, kezdődjék a muri. Az a jó, hogy nem nagyon emlékszem, hogy hogyan csináltam, de arra igen, hogy például ettől romlott el a botmixerem. Ami kell hozzá, nem is tudom, lehet e még kapni, de amúgy biztos, az a kápiapaprika, aztán kell még padlizsán, meg fokhagyma meg olívaolaj. Aztán így kb ennyi, lilahagyma még mehet bele. Azt mondják elvilge, hogy le kell pirítani/égetni a paprikákat és akkor meg lehet hámozni. Dehát ezzel az az egy probléma, hogy ha mondjuk nincsen gáztűzhelyed, vagy hegesztő apparátod akkor nem fog menni. Nekem annyi sikerült, hogy néhány helyen megégett, aztán csók. Mondjuk ez sem jelent különösebb problémát, rá lehet fogni hogy a héjával és az odaégett darabokkal rusztikus lesz a textúrája és füstös az ízvilága. Rontani tényleg nem ront semmit. Mielőtt a paprikával való szenvelgést elkezdenénk érdemes bekúrni pár padlizsánt a sütőbe úgy ahogy vannak hogy szépen megsülögessenek. Ha már szenvedtünk a paprikával, akkor döntsünk úgy, hogy akkor ezt most felvágjuk inkább és elkezdünk először hagymát fonnyasztani, aztán meg mehet rá a paprika. Amikor összefonnyadt rákaparhatjuk a padlizsán belsejét, közben sózzuk borsozzuk, meg belenyomunk/aprítunk annyi fokhagymát amennyit nem szégyenlünk. Meg aztán még egy kicsit, tényleg meg hozzá.    Lehet még beledobálni csípőspaprikát, akkor bizony csípősajvár lesz az eredmény. Az is nagyon finom. Amikor már így fővögetnek akkor le kell támadni az egészet egy botmixerrel és addig turmixolni amíg el nem romlik a botmixer, aztán majd max ráfogjuk, hogy jajjhát ez direkt ilyen rusztikus textúrájú, vagy addig amíg olyan állagú nem lesz mint amilyet mi a kedves kis ajvárunknak elképzelünk. Ha ez megvan akkor fertőtlenítünk pár befőttesüveget, mondjuk forróvízzel, beleöntjük az ajvár majd fejenállva dunsztban hagyjuk kihűlni. Utána hűtőben nagyon sokáig eláll, és bármikor elővehetjük és remekül tudunk szerbhorvát körítést varázsolni akár a rendeltkínai vagy a rántotthús mellé is. Meg tényleg tökjó cucc egyétek balkáni vehemenciával!

Chilicheesefries

Ez igazából az egyik kedvenc kajám. Jó hát amikor Berilnben adják egy nyilvános wcből kialakított büfében és közben a fejed fölött pár centire megy el az S-bahn az úgy igazán igazi, dehát nem mehetek minden alkalommal Berlinig ha chilicheesefriest akarok enni. Jó persze van a Hootersben is dehát annyiért 15 Kőbányit veszek a Tetthelyen. Namármost a Chilicheesefries alapvetően 3 dologból áll. Ezek a csilisbabszósz, csípős sajtszósz, és sültkrumpli. Mivel lusta vagyok, és ezt történetesen a szomszédban főztem és az odaúton csak egy nyamvadt kis cba van ezért ott vásároltam be. Ebben mondjuk az jó, hogy egy cba-ban is lehet kapni a hozzávalókat, meg bármelyik sarki mini abc-ben, viszont majd mondom, hogy mitől lesz jobb. Vagy lett volna. A babszósz az lehet hússal, vagy hús nélkül, ez most anélkül volt, tulajdonképpen csak hagyma, bab, papadicsomsűrítmény, só, bors, chilipaprika, szép sűrűre összefőzve. Hússal is ugyanilyen. A sajtszósz az most tömlős krémsajt+edami+gouda volt, jobbhíján. Meg nyilván chili mert az mindenbe kell. Annyi az egész, hogy a sajtokat össze kell keverni, amelyik egyben van azt felvágni, beledarabolni nagyonapró chilit, meg chiliport, és akár mikróban, akár sütőben, akár gőz fölött, teljesen mindegy, szépen összemelegíteni, amíg szósz állagú nem lesz. Tulajdonképpen az a szerencsés lépés, ha kéznél van eszméletlenül sok cheddar, vagy más ilyesmi jellegű sajt, és abból készül a szósz. A következő az a sültkrumpli, hát a cba-s fagyasztott zsírpapír ízű izé az olyan amilyen de legalább van. Sültkrumplit amúgy lehet csinálni jót is. Namindegy. A következő lépés, ha megvannak a szószok, hogy a sültkrumplira rá kell önteni a sajtszószt, arra a baszószt, és aze gészenek a tetejére ecetes chilipaprikát szórni, lehet ez kicsi zöldpaprika, vagy jalapeno vagy bármi. Nagyon kúl étel. Csináljatok ilyet és élvezzétek, hogy rengeteg sajt és regeteg chili.

Csokiszuflé

Az étcsoki az egy olyan dolog mint másoknak a nemtudom mi, amit nagyon szeretnek. Nem úgy nagyon mint a mákostésztát, ugyanmár, a mákostésztát biztos hogy nem lehet úgy szeretni mint a csípős ételeket vagy az étcsokit. Az étcsoki az egy olyan dolog ami ugye tömény. Nagyon, és gyorsan sok lesz. De hát nem nekem, abból rengeteget meg lehet enni, hát az egy csodálatos dolog. Ha egy kicsit cifrázni szeretnénk az étcsoki fogyasztást akkor jön a csokiszuflé, minden étcsokimániásnak valószínűleg ez a kedvenc édessége, a csilis étcsokifagyi után.

Annyira nem egy bonyolult dolog, ráadásul, mivel olvasztott csokival kell dolgozni közben, hihetetlenül menő. Első lépésként, gőz fölött el kell kezdeni olvasztani kicseszettül sok étcsokit, legyen mondjuk minimum 70% kakaótartalmú, ne sajnáljuk  belőle, úgy semmi értelme nem lesz. Tudom, hogy drága de hát a kokaint se pótolod ki liszttel, minek csesznél ki magaddal? Naugye. Szóval mondjuk kell 4 tábla étcsoki meg egy tábla fehércsoki, csak lazítás és a dizájn kedvéért. Három tábla mondjuk kedvesen olvadgat a gőz fölött abba némi sózatlan vajat bele kell dobálni, hogy szép fényes és kicsit lazább legyen. Amikor ez szép krémes lett akkor le kell szedni egy picit hűlni. Közben kell 4 tojás, mégpedig szétválasztva, meg egy nagyonkevés tej, meg egy kevés liszt. A tojások sárgáját leginkább barnacukorral kikeverjük, aztán azt még békénhagyjuk mert a csoki még nem hűlt ki annyira hogy bele lehessen tenni. A tejet feltesszük főni, tényleg nem kell sok, mondjuk 2-3 deci, és abba lisztet keverünk, hogy egy ilyen sűrűbb forró palacsintatészta szerűséget kapjunk. Közben a tojásfehérjéket meg a hatodik és hetedik kezünkkel felverjük, miközben  fél lábbal csimpaszkodunk a plafonról és rájövünk, hogy ennyi mosogatnivaló az azért tényleg sok lesz már, de megéri. Na mostmár biztos kihűlt annyira a csoki, hogy belekeverhessük a tojássárgájákat anélkül, hogy kicsapódna benne egy kisebb darab édes rántotta. Ha az megvan akkor utána a tejes-lisztes cuccot is beletehetjük és elkezdhetünk vizet forralni.  A csokis masszát összekeverjük finoman a tojásfehérjével, ez már nagyon izgalmas rész. Ha ez megvan akkor szerzünk még vajat amivel például kikenünk pár szufléformát, vagy mondjuk bögrét, tökmindegy csak legyen vastag a fala és bírja a hőt, meg ne tapadjon. A Kikent formákat, bögréket, csészéket, vigrágcserepeket egy eszméletlenül kevés kakaóporral bevonjuk belülről, ez elég egyszerű, hiszen a kakaópor az ragad a vajra. Ezekbe a formákba beletöltjük az összekevert csokimasszát, mindegyik formának mondjuk a háromnegyedéig, mert egy kicsit meg fognak nőni. Ha ez megvan akkor egy-két kocka fehércsokit és egy-két kocka maradék étcsokit dobálunk mindegyik forma közepébe. Vagy hát inkább beledugjuk mert abba a szmöttybe nem sok minden tud elsüllyedni. Na most még egy eszméletlenül kevés bonyolítás de már tényleg mindjárt vége. Mondjuk közben azt sem felejtettük el, hogy bekapcsoljuk a sütőt, és az előbb említett víz is felforrt. Akkor előveszünk egy tepsit, beleállítjuk a formákat, bögréket és a tepsibe köréjük öntünk pár centinyi forró vizet és így tesszük be a sütőbe. Ez azért kell, hogy nehogy bármelyik része egy icipicit is elkezdjen száradni azalatt a kőkemény kb 10 perc alatt amit a sütőben tölt. Amikor készen van akkor érdemes várni pár percet, hogy nehogy szanaszéjjel égessük mindenünket amikor megfogjuk vagy rávetjük magunkat. Az eredmény egy folyós közepű gyönyörű cucc lesz hihetetlenül tömény és zseniálisan finom. Csináljatok ilyet és ne próbáljátok a normál étcsokit kipótolni tortabevonóval és a vajat margarinnal mert az teljességgel értelmetlen barbárság mint a vegeta. 

Egyetek kurvasok étcsokis dolgot és jó lesz nektek.

Erőleves

Ez egy érdekes dolog, nem gondoltam volna, pláne készítés közben, hogy ez tényleg jó lesz, de tényleg jó lett.

Erőleves egy nagyon érdekes dolog. Üres leves, vagy hát külön készített levesbetéttel,  mégis hasonló mint a húsleves leve csak sűrűbb az íze, és egy kicsit máshogy van. Tehát ott kezdődik a furcsaság, hogy ez a leves darálthúsból készül, lehet mellé még csontot is tenni, az is passzol bele. Kell még leveszöldség, gomba, paradicsom, paprika, hagyma, fokhagyma, egészbors. A következp dolog meg már meglepő, legalábbis engem meglepett, de több recept meg egy szakács is aztmondta, hogy ez így jólesz, hát najó.

Tojásfehérje. 

Fel kell verni a tojásfehérjét, nem túl kemény habbá és belekeverni egy kis paradicsomsűrítményt, én egy 5literes lábasny leveshez 3 tojásfehérjét egy közepes méretű paradicsomsűrítménnyel használtam, az úgy jónak tűnt. Ez már így úgy néz ki mint egy szolid véres okádék, de az még semmi. Ebbe bele kell keverni a darálthúst, meg a zöldségeket is. Ezt az egész cuccot le kell önteni hideg vízzel, majd feltenni főni kis lángon. Közben végig kevergetni, amikor felforrt nagyonkicsi lángra venni majd otthagyni, amíg jólesik, 1,5 - 2 óra azért jó ha jólesik ennek a levesnek. 

Nade, azért azt el lehet képzelni, hogy mi történik amikor a darálthús a húsból kifővő hab, és a felvert tojásfehérje összeáll a hőtől egy ilyen rezgő gusztustalan izévé. Übereli a legvadabb lakodalmashányásokat, végtelen lőre és 37296 fogásos többnapos ünnepi ebéd után. 

Namármost, még ami egy fontos dolog az erőlevesben, hogy az sárga szokott lenni, lehet bele tenni sáfrányt, bár az kurvára drága, és ahhozképest meg ízre nem egy nagy extra. Helyette érdemes jól odaégetni egy félbevágott vöröshagymát gázon, és azt a legszenesebb részek nélkül beledobni, tényleg tökjó sárga lesz az égett héjától. A nem égettől is, de így sokkal izgalmasabb.

Na már majdnem vége. Tegyük fel, hogy ez a leves mondjuk megfőtt, és úgy gondoljuk, hogy nem 2 napig fogjuk főzni mert úgy elpárolog, hanem ez a szimpi 2 óra mondjuk pont elég lesz. Ekkor kell keresni egy nagy hőálló tálat amibe beletudjuk szűrni a levest, ezt konyharuhán/gézen keresztül kell csinálni, az felfogja a leves tetején úszó összeállt okádékból a legkisebb darabokat is. Az eredmény olyan lesz mint a fenti képen, az jó. A gusztustalan rész meg a lenti képen van, ha jó sorrendben raktam be.

Még egy fontos dolog, tulajdonképpen azt a tojásos húsos izét megenni nem nagyon érdemes ezért például igencsak jól ki lehet dobni, meglepően masszív tárgy lesz, ne próbáljátok lehúzni egyben a retyón, mert akkor úgy jártok mint én akinek az eldugult wckagylóban ott kering a tojásos szétfőtt egybeállt izé, és már tényleg nagyon hányásszerű.

Namindegy miután ez az apró, ám tanulságos intermezzó is lezajlott, vidáman lehet palacsinát sütni levesbetétnek, és úgy már eszeveszettül osztráknak érezheti magát bárki anélkül hogy jagätee-t vagy leberkase-t fogyasztana, mert azok azért kibaszottul rettenetesek, az erőlevesbe vagdalt palacsintadarabkák meg szimplán csak hülye ötlet, de azért ehető.

A másik meg az egydarab tojássárgája beledobva a levesbe, ami pár perc alatt fogyaszthatóvá fő, és valamiért mindig Arisztid és Tasziló viccek jutnak eszembe erről de ez nagyon lényegtelen. Milyen sütemény az, ott netalán tán Kuglófasz? kérdezte Arisztid a cárnő asztalánál. Namindegy.

Csináljatok erőlevest, megéri, annyira nem pöcsölős mint aminek tűnik és majd nemsokára úgyis biztos hideg lesz, bárki nagyon menő lehet azzal, ha erőlevest visz majd magával termoszban nem teát.

Nahát, nahát! Tárkonyos csirkeragu leves, hátszín zöldborsmártással és krumpliizével, ilyen sült krumplicuccal című előadás következik

-Kedves Hallgatók, mint azt bizonyára tudják, ebben a szemeszterben a tárkonyos csirkeraguleves, nahát! nehát! és a hátszín zöldborsmártással és krumpliizével, ilyen sült krumlpicuccal fogunk foglalkozni. Nahát! nahát!

A tematika a következő, átismételjük az előző félévben Humperger professzor, tanult kolléga által leadott alaplevet, aztán belevágunk a közepébe. Mármint lófaszt. Akkor kijönnek az értékes nedvei a húsnak, azt nem hagyhatjuk.

Az első negyedévben eljutunk a leves végéig, igen, igen, erre már lehet számítani, addig fénymásoltassanak maguknak hátszínt a boltban.

Na, félre itt a félrebeszéléssel viszont! Úgy van ez, hogy vegyetek csirkemellet, lehet pulyka is, de az úgy már pulykaragu leves lenne, nem csirkeragu leves, az ugyanis egy másik hús. Szóval legyen most csirkeragu leves nem pulykából, hanem csirkéből. Igen igen, nahát! nahát! Lehet csontos is, az tökjó mert úgy kezdődik, hogy akkor most gyorsan kifilézzük. A csontos részt beledobáljuk a hideg vízbe, aztán pedig mondjuk mellé sót egészborsot meg egy kis zellert és egy pucolt egész hagymát. Igenigen-nahát nahát, alaplé. Közben egy eszméletlenül kevés sárgarépát meg fehérrépát meg gombát, meg zöldborsót szeletelünk. Azaz hogy bizonyára mint azt tudjátok a zöldborsó már természeténél fogva igen apró, azt nem érdemes szeletelni. Ezeket bele kell dobálni a levesbe, meg egy nagyon kevés krumpli is mehet oda ám. Tehát a sorrend, igen, az legyen a sárgasépa meg a fehérrépa meg a krumpli előre, hozzá lehet csapni egy szimpatikus babérlevelet is, aztán egy olyan jó félóra múlva a gombát, és azután egy negyed órával a zöldborsót. 

Mindeközben a szomszéd gázlángon:

A csirke közben felszeletelődött ilyen kedves kis darabkákra, azt közben megpirítgatjuk egy nagyon kevés olívaolajon, aztán a amegpirult darabkákat már szórhatjuk is a levesbe. Igen-igen, nahát! nahát! A serpenyő alján ragadt apró kis pörcögő darabkákat le kell önteni egy hihetetlenül kicsi korty fehérborral, akkor az úgy nagyon finom lesz és ezt beleönteni a levesbe. Továbbiakban még egy kevés citromlevet kell beletenni, eszméletlenül kurvasok tonnányi tárkonyt és be kell habarni. Ezt érdemes úgy csinálni, hogy a tejfölbe egy kevéske nagyon kevéske lisztet kavarunk, ÉS egy icipici vajat. Ez azért lesz nagyon jó mert attól sokkal krémesebb lesz az egész és még a textúrája is szép lesz a textúrák meg mindenhol mindig nagyon fontosak. Tehát a kis tejfölke a kis liszteckével és vajacskával keveredik, egy kis hőkiegyenlítés céljából belelöttyintett forró levessel, aztán az egész meg vissza a lábosba szépen lassan finoman, állandóan kevergetve, összeforr egypár perc alatt és aztán már kész is. Lehet hozzá tálaláskor még citromot adni, hogy aki szereti még ciromosabban ehesse ezt meg.

Nahát nahát!

Ez volt  az első negyedév. 

Akkor mostanra, ha már mindenkinek van egy kiló hátszíne azt vegye elő és kezdje el lekapargatni a vadabb hártyákat az oldaláról. Nagyon jó.

Ha ez megvan akkor, vágjuk fel a hatalmas óriási gigantikus és szekszi hátszín darabot kábé 2 centi vastag szeletekre, közben tervezgessük, hogy ki-ki hovamegy a hátszínnel nászútra. Miután elképzeltük magunkat idősen egy teraszon, kockás takaróval letakart lábbal, mellettünk egy jól érlelt hátszín, gondoljuk meg magunkat és inkább döntsünk a házasság helyett egy gyors pácolásban. Annyka az egész, hogy be kell szórni, lehetőleg frissen őrölt feketeborssal, és egy nagyon kevés mustárral bemasszírozni. Így így. ez egy kicsit még szobahőmérsékleten löttydjen ebben a formában. De hogy addig se unatkozzunk, legyen a gázon már egy nagy kondér víz benne kétszáz millió darab krumplival, az úgy kb másfél kiló. A másik gázon meg legyen olyan, hogy egy kis edénykébe meg olvad ilyen vaj. Ne fogyózzatok legyen sok vaj. Abba valami elképesztően sok zöldborsot kell szórni, egy kis marékkal, aztán megvárni amíg olyan hangot kezd el kiadni mint a pattogatott kukorica a mikrosütőben. Ekkor következik az a háborús jelenet, amikor rohamtempóban üvöltve a kis lábosra rá kell cseszerinteni valami fedőt, különben tele lessz a konyha pirulástól szétrobbant zöldbors darabokal. Ha már annyira nem lőnek a borsok, akkor mellé egy kiskanál mustár és egy kiskanál kecsap, csak így mintegy édes ízfokozónak. Valamint tejszín és még egy kevéske vaj. Továbbra sem éri meg ilyenkor fogyókúrázni nem tudom említettem e már. 

Na de ez még mindig nem minden, közben kezdhetünk is foglalkozni örök szerelmünkkel akit mégis inkább egy gyorspácba tettünk nem élettársunkkká. Melegítsünk, egy nagyon kevés olívaolajat, és tegyük rá a húst. Sokan sokmindent mondanak, hogy mi a teendő. Ami biztos, hogy az olyan húsokat mint a hátszín meg a bélszín azokat gyorsan és nagy lángon kell sütni, mert azok olyan helyen vannak a marhában amiket nemigazán használ. Mégis mire használna egy marha a hátszínt? Éles kanyarodásra? Ágaskodásra? Nem igazán értek a marhákhoz, de azthiszem ez nem jellemző. Ellnben az olyan húsok mint a pofa, vagy a farok/uszály amiket állandóan használ, azokat kis lángon kell eszméletlenül sokáig főzni, akár 6-8 óráig is. 

Visszatérve a hátszínre, elsőkörben annyit teszünk hogy lepirítjuk alaposan mindkét oldalát, és igenigen, közben sózzunk meg, nem előtte. Ez azért jó mert ha besózzuk a hátszínt vagy a bélszínt akkor a só kivonja belőle a nedveket, pedig az kell bele. Hamár így pirulgat akkor én azt szoktam, hogy gyakran fordítom meg mert szerintem úgy a jó, hogy közben nem hűl ki  egyik oldala sem, de közben a lángot már leveszem kisebbre. Így  sütögetem forgatgatom egy kicsit, mondjuk 10 percet, akkor még pont egy kissé rózsaszínű lesz a belseje. Ha kész akkor nem szabad nekiesni, hanem inkább letakarva állnihagyni egy negyed órát, hogy kipihenje a sütést, és a nedvei is visszarendeződjenek, így puhább és finomabb is lesz.

Már nincs sok hátra esküszöm.

Krumpli. Ha megfőtt hámozzuk, és dobjunk közé kurvasok vajat, említettem e már az ilyenkor lévő fogyókúrák fölöslegességét ugye? Na tehát úgy csinálunk, hogy vajjal, tejjel tejszínnel, és pár tojássárgájával szanaszéjjel összetörjük a kedves kis krumlikat, egy úgynevezett krumplipürévé. Jellegéből adódóan például só és szerecsendió mehet bele dögivel. Ezt a kedves kis masszát akár kézzel, akár habzsákkal rányomkodjuk egy tálcára amit beteszünk a sütőbe, ami nyilván elő van melegítve, ez a cucc meg megsül pont annyi idő alatt amikor a tetejei elkezdenek aranybarnásodni. Az eredmény egy sült krumplipüré izé lesz amit akár habnak is lehet nevezni ami meg már baromira mákbisztró és nagyon magasgasztro lenne, de azt majd máskor inkább.

Tehát mint azt láthajuk így ezek a dolgok nagyon kedvesek, érdemes megcsinálni mindet, sőt plédául meg is kérnék mindenkit, hogy csinála is meg, ha nem most, akkor majd máskor.

Köszönöm a figyelmet igen igen, nahát nahát.