egy gasztroblog már önmagában kicseszettül kí
Töltöttkáposzta
A töltöttkáposzta fantasztikus dolog, már kezdhetitek kibaszottul felidegesíteni magatokat, hogy bazdmeg, én nem is így csinálom. Annyira változatosan készíti mindenki mint a lecsót, és így nyilván a végeredményben is hatalmas különbségek vannak. Például teljesen más az a töltöttkáposzta amit múlthéten csináltam, mint amit az utolsó előtti alpáré után teljesen szétcsapva készítettem. Már az alapanyag választás is tök bonyolult, minden káposzta savanyú legyen e benne? Milyen húsokat baszarintsak bele? legyen e olyan amit szőlőlevélbe tekerek? Milyen és mennyi kolbász? mennyi füstölthús? Milyen edényben csináljam? Legyen e benne paradicsompüré?
Na mert ezeket lehet ám így kombinálni, például én egy sima lábasban szoktam készíteni, mert se kuktám se rómaitálam nincsen itthon, pedig azok is nagyon fasza eszközök. Tegyük fel hogy veszünk valami közepesen zsíros darált sertéshúst. Megint kérdések, fűszerezzük a húst? Hogyan? hátgeci, ahogy gondolod, nincsenaz sehol megírva, hogy kötelező bele a majoranna vagy a borsikafű, pedig az kibaszottul megy hozzá. Emellett kell a húsba valami kis szárazanyag, én pl rizzselszoktam, de láttam már olyat hogy valaki gerslivel csinálta és az is kibaszottul patentul tud működni. Na de akkor káposzta. Például, ha lehet kapni vágott és leveles savanyúkáposztát akkor egyszerű a dolgunk, hiszen csak a levelekbe bele kell tekerni a húsgombócot, körébaszni minden mást és megfőzni. De ezt majd még később. Szóval nem szabad elkeseredni akkor sem, ha nincsen például leveles savanyúkáposzta, elkezdhető az egész sima fehérkáposztából. Több dologra kell figyelni ha sima fehérkáposztával csapatja az ember a gonbócolást. Például arra, hogy a káposzta levelei legyenek vékonyak és hajlékonyak, na ez kb lehetetlen. Ha a hátsókertedben, amid úgysincsen nő káposzta, ami moderáltan nőtt meg, az tökéletes. Abba például bele lehet tekerni akármit. Na ilyet úgyse szerzel a piacon az őstermelő is kibaszottul nagyfejű vastag, könnyentörő levelű káposztát fog hozzádbaszni, az meg leveleireszedve főznikell. Levélvastagságtól függően addig kell főzni amíg hajlékony nem lesz. Akkor már bele lehet tekerni a rizses/gerslis/fűszeres/nemfűszeres/aligfűszeres húst. Megint többféleképpen lehet folytatni az agyalást, A lábosos verzió itt például nálam úgy folyatatódik, hogy zsíron pirítok hagymát, abba beledobok pár füstöltkolbászkarikát, na ha az egészet rómaitálban akarja valaki csinálni akkor rögtön nem is így kell. Még erre a hagymás kolbászos agyalásra rákell tenni a vágott savanyúkáposzta egy részét, és erre baszarintani a betekert golyókat. Mehet köré, rá egy csomó kolbász, füstölthús, amit csak akarunk, vagy amire pézünk van:( jameg babérlevél is. Ami fontos például, az az, hogy ha nem akarjuk hogy kibaszottul erős és savanyú íze legyen akkor át kell mosni a savanyúkápsoztát előtte, akár többszöris. Ez tényleg fontos. Na a gombócokra amin meg közötte már elkúran sok randomhelyre dugott füstöltcucc van, arra mehet mégegy réteg a vágott savanyúkápsoztából, arra mehet kurvasok fűszer. Például sóból pont eléggé kevés mert a savanyúkáposzta általában eléggé sós is szokott lenni, de bors, pirospaprika, kömény az mehet dögivel. Ezt ugye keverni nem szabad, mert akkor szétbarmolódnak a gombócok, szóval ha a tetejére rászórtad a fűszereket akkor fel kell önteni az egészet egy kis vízzel, és/vagy paradicsomlével/pürével. A paradicsomos az valahonnani tájegységből van, de tökmindegy, úgysem tudom holvan. Na ha ez megvan, kislángon, lefedve főznikell amíg el nem készül ami a teljes cucc átmelegedése után minimum másfél óra, de ha pl nem egy 4literes bödönben csinálod hanem egy óriási rómaitálban egy kihűlőfélben lévő kemencében akkor az a másfél óra a simán meglesz 5 is. Lehet hozzá fehérkenyeret enni meg tejfölt. Most hogy a töltöttkáposztaszezonnak vége csináljatok má mégegyet, jóleszaz. Meg lehet ezt nyáron is. Ha esetleg alpáré után gecikészen akarnátok töltöttkáposztát csinálni az is csodálatos dolog, mondjuk alpáré már nem lesz, a töltöttkáposzta örök.

Töltöttkáposzta

A töltöttkáposzta fantasztikus dolog, már kezdhetitek kibaszottul felidegesíteni magatokat, hogy bazdmeg, én nem is így csinálom. Annyira változatosan készíti mindenki mint a lecsót, és így nyilván a végeredményben is hatalmas különbségek vannak. Például teljesen más az a töltöttkáposzta amit múlthéten csináltam, mint amit az utolsó előtti alpáré után teljesen szétcsapva készítettem. Már az alapanyag választás is tök bonyolult, minden káposzta savanyú legyen e benne? Milyen húsokat baszarintsak bele? legyen e olyan amit szőlőlevélbe tekerek? Milyen és mennyi kolbász? mennyi füstölthús? Milyen edényben csináljam? Legyen e benne paradicsompüré?

Na mert ezeket lehet ám így kombinálni, például én egy sima lábasban szoktam készíteni, mert se kuktám se rómaitálam nincsen itthon, pedig azok is nagyon fasza eszközök. Tegyük fel hogy veszünk valami közepesen zsíros darált sertéshúst. Megint kérdések, fűszerezzük a húst? Hogyan? hátgeci, ahogy gondolod, nincsenaz sehol megírva, hogy kötelező bele a majoranna vagy a borsikafű, pedig az kibaszottul megy hozzá. Emellett kell a húsba valami kis szárazanyag, én pl rizzselszoktam, de láttam már olyat hogy valaki gerslivel csinálta és az is kibaszottul patentul tud működni. Na de akkor káposzta. Például, ha lehet kapni vágott és leveles savanyúkáposztát akkor egyszerű a dolgunk, hiszen csak a levelekbe bele kell tekerni a húsgombócot, körébaszni minden mást és megfőzni. De ezt majd még később. Szóval nem szabad elkeseredni akkor sem, ha nincsen például leveles savanyúkáposzta, elkezdhető az egész sima fehérkáposztából. Több dologra kell figyelni ha sima fehérkáposztával csapatja az ember a gonbócolást. Például arra, hogy a káposzta levelei legyenek vékonyak és hajlékonyak, na ez kb lehetetlen. Ha a hátsókertedben, amid úgysincsen nő káposzta, ami moderáltan nőtt meg, az tökéletes. Abba például bele lehet tekerni akármit. Na ilyet úgyse szerzel a piacon az őstermelő is kibaszottul nagyfejű vastag, könnyentörő levelű káposztát fog hozzádbaszni, az meg leveleireszedve főznikell. Levélvastagságtól függően addig kell főzni amíg hajlékony nem lesz. Akkor már bele lehet tekerni a rizses/gerslis/fűszeres/nemfűszeres/aligfűszeres húst. Megint többféleképpen lehet folytatni az agyalást, A lábosos verzió itt például nálam úgy folyatatódik, hogy zsíron pirítok hagymát, abba beledobok pár füstöltkolbászkarikát, na ha az egészet rómaitálban akarja valaki csinálni akkor rögtön nem is így kell. Még erre a hagymás kolbászos agyalásra rákell tenni a vágott savanyúkáposzta egy részét, és erre baszarintani a betekert golyókat. Mehet köré, rá egy csomó kolbász, füstölthús, amit csak akarunk, vagy amire pézünk van:( jameg babérlevél is. Ami fontos például, az az, hogy ha nem akarjuk hogy kibaszottul erős és savanyú íze legyen akkor át kell mosni a savanyúkápsoztát előtte, akár többszöris. Ez tényleg fontos. Na a gombócokra amin meg közötte már elkúran sok randomhelyre dugott füstöltcucc van, arra mehet mégegy réteg a vágott savanyúkápsoztából, arra mehet kurvasok fűszer. Például sóból pont eléggé kevés mert a savanyúkáposzta általában eléggé sós is szokott lenni, de bors, pirospaprika, kömény az mehet dögivel. Ezt ugye keverni nem szabad, mert akkor szétbarmolódnak a gombócok, szóval ha a tetejére rászórtad a fűszereket akkor fel kell önteni az egészet egy kis vízzel, és/vagy paradicsomlével/pürével. A paradicsomos az valahonnani tájegységből van, de tökmindegy, úgysem tudom holvan. Na ha ez megvan, kislángon, lefedve főznikell amíg el nem készül ami a teljes cucc átmelegedése után minimum másfél óra, de ha pl nem egy 4literes bödönben csinálod hanem egy óriási rómaitálban egy kihűlőfélben lévő kemencében akkor az a másfél óra a simán meglesz 5 is. Lehet hozzá fehérkenyeret enni meg tejfölt. Most hogy a töltöttkáposztaszezonnak vége csináljatok má mégegyet, jóleszaz. Meg lehet ezt nyáron is. Ha esetleg alpáré után gecikészen akarnátok töltöttkáposztát csinálni az is csodálatos dolog, mondjuk alpáré már nem lesz, a töltöttkáposzta örök.

Egy jau szőrös pacal
Nemtom gec kétezertíz volt. Asszem, ezidőtájt kezdtük nagy állatok randa alkatrészeiről azt hinni, hogy ehetőek. Nem, igazából nem, hanem még 2004-ben, amikor egy barátommal mászkáltam Prága külvárosában, és rám nézett, és minden előzmény nélkül azt mondta, hogy egy jau szeürös pacal. És akkor még nem tudtuk, mennyire igaza volt. Ez a dolog, amit előállítottunk, trippa milanese névre hallgat, és vannak benne zöldségek meg fűszerek meg paradicsommártás meg pacal. Ki kell menni a nagycsarnokba ismét, és ott hagyni, hogy a hentes valami elhasznált gumiabroncsot sózzon ránk pacal gyanánt, mert még nagyon tapasztalatlanok vagyunk és bohók. Utána hazamenni, illetve nem, hanem az átmenetileg itthon tartózkodó pajti átmeneti lakásába, amit a török lánytól bérelt, aki nem tudom, hogy kerül ide, de mindegy, mindenesetre semmilyen konyhai eszköz nincs ottan. Na, úgy kell kezdeni, hogy az ember felcsíkozza a pacalt és igyekszik leszedni a felületéről a hártyákat és a bolyhokat. A különféle internetes főzési kisokosok azt írják pl., hogy „Don’t be afraid — there’s nothing to cooking tripe. You just slice it up and simmer it in salted water until it’s tender. “, na hát a nagy reves lófaszt, a pacal soha nem fog magától cask úgy megpuhulni, mert ilyen viszataszító rücskök és nyálkák vannak rajta, azoktól meg kell szabadulni valahogy, cask az a baj, hogy tapadnak a felületére, meg nem nagyon lehet elkülöníteni a pacalt a hártyától meg a szőröktől, és különben a török lány lakásán még életlen kés sincs, nemhogy éles, szóval egy idő után meguntuk az egészet, gondolván, hogy majd jó puhára főzzük azokat a hártyákat és és belecsesztük a pacalt egy óriási lábos sós vízbe, felforraltuk, leszűrtük, ezt megismételtük kétszer, közben a konyhában olyan szag lett, mintha valaki megevett majd kiokádott volna egy kilo molyirtót, és a pacal köré szerveződött házibulika résztvevői pánikszerűen elmenekültek a török lány lakásának másik felébe, ahol volt amúgy egy óriási gumilabda, meg franciaerkély, közvetlen rálátással a Dohány utcai zsinagóga kupolájára, meg egyéb magas életre utaló jelek.  A harmadik forralás után úgy gondoltuk, hogy jó, a pacal megpuhult, mert ugye háromszor egy óra sós vizes forralás után nincs az a dolog, ami ne puhulna meg, hát a pöcsöt puhult az meg, mert a hártya a főzés hatására összehúzódott, a pacal meg nem annyira,  ezért minden gusztustalan szőrös pacaldarab rághatatlan keménységűvé tömörödött, most nem akarom részletezni a csalódásunkat, annál is inkább, mivel nem is emlékszem mi történt mert kétezertíz volt. Ja, amúgy most jut eszembe, mármint egyáltalán nem, cask a fényképek készülési dátumán látható, hogy ez az esemény augusztus 26-án történt, tehát pont három évvel az előző bejegyzésben részletezett zöld keménytojás előtt, surprise. Közben nekiálltunk darabolni ilyen hagymát, fokhagymát meg zellert, ezeket megpirítottuk olajon, meg  konzervnyitó hiányában kenyérvágó késsel felbontottunk egy paradicsomkonzervet, és hozzáadtuk a pacal HARMADÁT a zöldségmixhez, nem tudom, mit gondoltunk, hogy a maradék pacalt majd puhára imádkozzuk, vagy másképp varázsoljuk ehetővé, mindenesetre a belsőség egy ideig együtt szörtyögött a zöldséggel, utána hozzábasztuk a megkéselt paradicsomkonzervet, és főztük. Lehet, hogy mást is tettünk hozzá, elvileg a végén lehet rá parmezánt szórni, meg gondolom kisnyulat is,  de mindez nagyon nem használt, a kemény és szőrös pacal az istennek nem akart vegyülni a többi alkatrésszel, viszont az amúgy akár élvezhető zöldségragunak olyan hányásos naftalinos pacalszaga lett, hogy az elmondhatatlan, ezért további néhány óra készülés után úgy gondoltuk, hogy na most kész van, persze ugyanezt mondhattuk volna egy órával azelőtt meg két nappal azután is, nem volt az emberi fogyasztásra alkalmas, ezért néhányan körbeültük az asztalt, és öklendezve, szomorú arccal próbáltunk elfogyasztani fél tányérnyit a pacalból, de hát még a  szaftja is élvezhetetlen volt.
Nade. Maradtak ilyen félig nyers pacaldarabok. Az okos ember ilyenkor rögtön valami alternativ felhasználási módon kezd el agyalni. Megfog tehát egy jó nyúlós büdös sörtés pacalcsíkot, és megközelíti vele Gatter Kornélt. Gatter Kornél ott áll az előszobában, szokása szerint pizsamában, kezében meleg Kőbányaival (ebben mondjuk nem ütött el az event többi résztvevőjétől) és Heideggerről magyaráz meg a Balaton zenekarról. Éppen ezért nem is sejti, hogy odalépünk hozzá, egyik kezünkkel megragadjuk a vállát, másik  kezünkkel pedig az undorítóan szötymögő poshadt pacaldarabot a pizsama alá csúsztatjuk és hozzádörgöljük Gatter Kornél meztelen melléhez. Gatter Kornél irtózatosat visit, és dupla bakugrásban a bejárati ajtó felé szökell, majd eltűnik. Ugyanezt eljátszhatjuk más emberekkel is, akiket el akarunk űzni a lakásból, idővel mások is rájönnnek, hogy ez jó móka, ezért az esemény átalakul pacalegymáshoznyomkodássá, és vészesen elkezd hasonlítani a Röhög az egész osztály, a Gombháború, A kétéves vakáció, A legyek ura, és egyéb nagyszerű ifjúsági regények vonatkozó jeleneteire. A pacal közben szépen belerohad a valakitől megintcsak kölcsönkért lábosba, a nagyszerű szoárénak is vége, a török lány is hazajött, már január van, és hiába hívogatom , nem kapom vissza soha a lábasomat.
Ne, azaz ne, azaz soha ne csinájatok pacalt, ha nem tudjátok lehártyázni. Nagyon rossz lesz. Cserébe tavaly tavasszal jártam egy házibulin , ahol volt jó pacal, finom volt és puha. Mondjuk ott meg a Szeles András kevert hámozatlan kiviből és a nyilas boltból zsákmányolt pezsgőből longdrinket. Mindenhova kell valami, ami undorító.
Szerkesztői kommentár, vagy mi: A pacal amúgy tud finom lenni, és a nyers pacal is egy csomó dologra jó, például nem csak hozzányomni lehet emberekhez, hanem nekifutásból egy szép lebernyegnyi jó bendőszagú zsírfrotírral arconvágni. Ettől természetesen mindenki rettenetesen büdös is lesz. Meg a trippa milanese, ha jólemlékszem igazából úgy készül, hogy, húsosszalonna, zeller, hagyma, sárgarépa, angolzeller, összepirítva, arra megy a pacal, arra a fehér bab, mert az is kell hozzá, meg kibaszottul sok zsálya. Plusz még paradicsomszósz és parmezán. 
Megmég aszondják, nemtudom kik, de olvastam többhelyen, hogy a pacalhoz érdemes egy kis keserű kakaóport adni, mert az elveszi az átható bélszagot. 
Csináltunk volna hideg csípős pacalsalátát, de miután minden gusztustalan volt inkább egymást vertük a hideg zsíros pacallal. 
itt szeretheted a b-menüt a népszerű közösségi portálon

Egy jau szőrös pacal

Nemtom gec kétezertíz volt. Asszem, ezidőtájt kezdtük nagy állatok randa alkatrészeiről azt hinni, hogy ehetőek. Nem, igazából nem, hanem még 2004-ben, amikor egy barátommal mászkáltam Prága külvárosában, és rám nézett, és minden előzmény nélkül azt mondta, hogy egy jau szeürös pacal. És akkor még nem tudtuk, mennyire igaza volt. Ez a dolog, amit előállítottunk, trippa milanese névre hallgat, és vannak benne zöldségek meg fűszerek meg paradicsommártás meg pacal. Ki kell menni a nagycsarnokba ismét, és ott hagyni, hogy a hentes valami elhasznált gumiabroncsot sózzon ránk pacal gyanánt, mert még nagyon tapasztalatlanok vagyunk és bohók. Utána hazamenni, illetve nem, hanem az átmenetileg itthon tartózkodó pajti átmeneti lakásába, amit a török lánytól bérelt, aki nem tudom, hogy kerül ide, de mindegy, mindenesetre semmilyen konyhai eszköz nincs ottan. Na, úgy kell kezdeni, hogy az ember felcsíkozza a pacalt és igyekszik leszedni a felületéről a hártyákat és a bolyhokat. A különféle internetes főzési kisokosok azt írják pl., hogy „Don’t be afraid — there’s nothing to cooking tripe. You just slice it up and simmer it in salted water until it’s tender. “, na hát a nagy reves lófaszt, a pacal soha nem fog magától cask úgy megpuhulni, mert ilyen viszataszító rücskök és nyálkák vannak rajta, azoktól meg kell szabadulni valahogy, cask az a baj, hogy tapadnak a felületére, meg nem nagyon lehet elkülöníteni a pacalt a hártyától meg a szőröktől, és különben a török lány lakásán még életlen kés sincs, nemhogy éles, szóval egy idő után meguntuk az egészet, gondolván, hogy majd jó puhára főzzük azokat a hártyákat és és belecsesztük a pacalt egy óriási lábos sós vízbe, felforraltuk, leszűrtük, ezt megismételtük kétszer, közben a konyhában olyan szag lett, mintha valaki megevett majd kiokádott volna egy kilo molyirtót, és a pacal köré szerveződött házibulika résztvevői pánikszerűen elmenekültek a török lány lakásának másik felébe, ahol volt amúgy egy óriási gumilabda, meg franciaerkély, közvetlen rálátással a Dohány utcai zsinagóga kupolájára, meg egyéb magas életre utaló jelek.  A harmadik forralás után úgy gondoltuk, hogy jó, a pacal megpuhult, mert ugye háromszor egy óra sós vizes forralás után nincs az a dolog, ami ne puhulna meg, hát a pöcsöt puhult az meg, mert a hártya a főzés hatására összehúzódott, a pacal meg nem annyira,  ezért minden gusztustalan szőrös pacaldarab rághatatlan keménységűvé tömörödött, most nem akarom részletezni a csalódásunkat, annál is inkább, mivel nem is emlékszem mi történt mert kétezertíz volt. Ja, amúgy most jut eszembe, mármint egyáltalán nem, cask a fényképek készülési dátumán látható, hogy ez az esemény augusztus 26-án történt, tehát pont három évvel az előző bejegyzésben részletezett zöld keménytojás előtt, surprise. Közben nekiálltunk darabolni ilyen hagymát, fokhagymát meg zellert, ezeket megpirítottuk olajon, meg  konzervnyitó hiányában kenyérvágó késsel felbontottunk egy paradicsomkonzervet, és hozzáadtuk a pacal HARMADÁT a zöldségmixhez, nem tudom, mit gondoltunk, hogy a maradék pacalt majd puhára imádkozzuk, vagy másképp varázsoljuk ehetővé, mindenesetre a belsőség egy ideig együtt szörtyögött a zöldséggel, utána hozzábasztuk a megkéselt paradicsomkonzervet, és főztük. Lehet, hogy mást is tettünk hozzá, elvileg a végén lehet rá parmezánt szórni, meg gondolom kisnyulat is,  de mindez nagyon nem használt, a kemény és szőrös pacal az istennek nem akart vegyülni a többi alkatrésszel, viszont az amúgy akár élvezhető zöldségragunak olyan hányásos naftalinos pacalszaga lett, hogy az elmondhatatlan, ezért további néhány óra készülés után úgy gondoltuk, hogy na most kész van, persze ugyanezt mondhattuk volna egy órával azelőtt meg két nappal azután is, nem volt az emberi fogyasztásra alkalmas, ezért néhányan körbeültük az asztalt, és öklendezve, szomorú arccal próbáltunk elfogyasztani fél tányérnyit a pacalból, de hát még a  szaftja is élvezhetetlen volt.

Nade. Maradtak ilyen félig nyers pacaldarabok. Az okos ember ilyenkor rögtön valami alternativ felhasználási módon kezd el agyalni. Megfog tehát egy jó nyúlós büdös sörtés pacalcsíkot, és megközelíti vele Gatter Kornélt. Gatter Kornél ott áll az előszobában, szokása szerint pizsamában, kezében meleg Kőbányaival (ebben mondjuk nem ütött el az event többi résztvevőjétől) és Heideggerről magyaráz meg a Balaton zenekarról. Éppen ezért nem is sejti, hogy odalépünk hozzá, egyik kezünkkel megragadjuk a vállát, másik  kezünkkel pedig az undorítóan szötymögő poshadt pacaldarabot a pizsama alá csúsztatjuk és hozzádörgöljük Gatter Kornél meztelen melléhez. Gatter Kornél irtózatosat visit, és dupla bakugrásban a bejárati ajtó felé szökell, majd eltűnik. Ugyanezt eljátszhatjuk más emberekkel is, akiket el akarunk űzni a lakásból, idővel mások is rájönnnek, hogy ez jó móka, ezért az esemény átalakul pacalegymáshoznyomkodássá, és vészesen elkezd hasonlítani a Röhög az egész osztály, a Gombháború, A kétéves vakáció, A legyek ura, és egyéb nagyszerű ifjúsági regények vonatkozó jeleneteire. A pacal közben szépen belerohad a valakitől megintcsak kölcsönkért lábosba, a nagyszerű szoárénak is vége, a török lány is hazajött, már január van, és hiába hívogatom , nem kapom vissza soha a lábasomat.

Ne, azaz ne, azaz soha ne csinájatok pacalt, ha nem tudjátok lehártyázni. Nagyon rossz lesz. Cserébe tavaly tavasszal jártam egy házibulin , ahol volt jó pacal, finom volt és puha. Mondjuk ott meg a Szeles András kevert hámozatlan kiviből és a nyilas boltból zsákmányolt pezsgőből longdrinket. Mindenhova kell valami, ami undorító.

Szerkesztői kommentár, vagy mi: A pacal amúgy tud finom lenni, és a nyers pacal is egy csomó dologra jó, például nem csak hozzányomni lehet emberekhez, hanem nekifutásból egy szép lebernyegnyi jó bendőszagú zsírfrotírral arconvágni. Ettől természetesen mindenki rettenetesen büdös is lesz. Meg a trippa milanese, ha jólemlékszem igazából úgy készül, hogy, húsosszalonna, zeller, hagyma, sárgarépa, angolzeller, összepirítva, arra megy a pacal, arra a fehér bab, mert az is kell hozzá, meg kibaszottul sok zsálya. Plusz még paradicsomszósz és parmezán. 

Megmég aszondják, nemtudom kik, de olvastam többhelyen, hogy a pacalhoz érdemes egy kis keserű kakaóport adni, mert az elveszi az átható bélszagot. 

Csináltunk volna hideg csípős pacalsalátát, de miután minden gusztustalan volt inkább egymást vertük a hideg zsíros pacallal. 

itt szeretheted a b-menüt a népszerű közösségi portálon

Orosz hússaláta ételfestékkel, avagy Isten Hozta Hazánkban Herr Athur Knödel Doktort
Tavaly nyár végén hazánkba látogatott Új-Zélandról régi barátunk,Herr Athur Knödel Doktor. Úgy gondoltuk, az üdvözlés legillendőbb formája az volna, ha kivonulnánk a reptérre egy óriási porcelántállal, amelyen a címben szereplő felirat áll, zöld aszpikdarabokból kirakva. Nyilván kurva lusták voltunk, meg a reptér messze van, meg gondolom, Herr Arthur Knödel Doktor repülőgépe is hajnali mínusz hetvenkilenc órakor ért földet, szóval ezt nem. Viszont ehelyett támadt az a zseniális ötlet, hogy csináljunk más hidegkonyhai highlightokat, úgymint orosz hússalátát, de az önmagában túl egyszerű volna, ezért öntsünk bele kurvasok ételfestéket, mert hip meg harmadik osztályos babazsúr. Jó. Az orosz hússalátába kell keménytojás, krumpli, alma, meg kurvasok tubusos majonéz, talán mustár, meg valami hús, de lehetőleg a rosszabb fajtából, mert különben a résztvevők visítozni fognak, hogy ezt nincs szívük beletenni a hússalátába, és különben is, ők otthon éheznek. Jó, a fenti hozzávalók beszerzése körülbelül tíz perc, bármelyik boltban megoldható. Az ételfesték problémásabb, fél Pest-Buda bejárása után kiderül, hogy a Wesselényi utcában, ahonnan indultam, a Szép Kis India vagy hogyhívják nevű boltban príma ételfestéket lehet kapni, csakis természetes anyagokból, meg kémiai vegyszereket nem tartalmaz.  Igen, se fizikai részecskéket, meg biológiai élőlényeket, haggyadazt. Vettem smaragdzöldet meg narancssárgát, jó lesz. Na, ezek után már csak haza kell menni, meghámozni és feldarabolni az almát, megfőzni a krumplit meg a tojást, utóbbit a húscafatkákkal együtt belehempergetni zöld ételfestékbe, és közben örülni, hogy kamerás butatelefonunk van. Vigyázat, körülbelül fél milligram festék mélyzöldre színez egy liter vizet, pláne hogy több nem is oldódik benne. Ugyanez áll a narancssárga festékre is, amivel a krumplit kenjük össze. Utána az összes hozzávalót belehempergetjük majonézbe és belecsesszük egy lábasba, ami természetesen nem a miénk, a formálódott gusztustalansághalom tetejáre pedig narancssárga majonézpöttyökből kört rakunk. Lefóliázzuk, utána a hűtőben található, valószínűleg már három éve ott álló italokból koktélt keverünk, és elindulunk a Fogaskertbe Herr Arthur Knödel Doktor köszöntésére. Félúton közli velünk a kapcsolattartó személy, hogy az este eléggé huszárosra sikerült, és Herr Arthur Knödel Doktor majdnem elitta a jövő havi fizetését is, ezért hogy az este tovább folytatódhasson, az illusztris társaság a némileg alacsonyabb árkategóriával operáló Cézár Sörözőbe tette át a székhelyét. Amikor odaértünk, Herr Arthur Knödel Doktor egy kicipzározott türkizkék macifölsőben várt minket (ami alól kikandikált az elnyűtt atléta) és szálfaegyenesen állt, csak a bambán vigyorgó feje ingott a törzsén, jelezvén, hogy egyáltalán nem tud magáról.  Ezért, amikor letérdeltünk elé, és üdvözlő szavak kíséretében átnyújtottuk neki a lábost a szivárvány minden színében pompázó orosz hússalátával, Herr Arthur Knödel Doktor leeemelte az alufóliát, arcán rettenet tükröződött, felhördült, hogy ez mi a fasz, majd beledugta a fejét, innentől pár másodpercig titokzatos szörcsögés hallatszott, majd Herr Arthur Knödel Doktor kiemelte a zöld és a narancssárga minden árnyalatát felvonultató arcát a lábosból, és azt üvöltözte, hogy FÚJ EZ UNDORÍTÓ VIDD INNEN, majd a lábost a tartalmával együtt elhajította a picsába.
Így esett, hogy 2013 augusztus 26-án kitiltottak minket a Cézár Söröző ELŐL, és természetesen a kurva kölcsönlábas nyomtalanul eltűnt, ezeket a veszteségeket pedigHerr Arthur Knödel Doktor teljesen hiábavalóan próbálta meg kompenzálni azzal, hogy az ezt köető napokban kétségbeesetten próbált meg minket meghívni különféle sörökre, reggelikre és fagyizásokra. Azon az estén amúgy még sok minden történt, a legemlékezetesebb talán az volt, hogy Herr Arthur Knödel Doktor húga és egy bizonyos körökben jól ismert internetes újságíró egy zacskó szarral fociztak a Király utcában, bár lehet, hogy nem szar volt az, hanem orosz hússaláta. Ne készítsetek Herr Arthur Knödel Doktornak üdvözlő falatokat, vagy ha igen, akkor legalább kérjétek vissza tőle azt a kibaszott lábast.
Az ötletért és a fényképért köszönet Lórinak. Meg egyáltalán.:(

ez a link ahol ha gondolja bárki esetleg követheti a bémenüt a népszerű közösségi portálon

Orosz hússaláta ételfestékkel, avagy Isten Hozta Hazánkban Herr Athur Knödel Doktort

Tavaly nyár végén hazánkba látogatott Új-Zélandról régi barátunk,Herr Athur Knödel Doktor. Úgy gondoltuk, az üdvözlés legillendőbb formája az volna, ha kivonulnánk a reptérre egy óriási porcelántállal, amelyen a címben szereplő felirat áll, zöld aszpikdarabokból kirakva. Nyilván kurva lusták voltunk, meg a reptér messze van, meg gondolom, Herr Arthur Knödel Doktor repülőgépe is hajnali mínusz hetvenkilenc órakor ért földet, szóval ezt nem. Viszont ehelyett támadt az a zseniális ötlet, hogy csináljunk más hidegkonyhai highlightokat, úgymint orosz hússalátát, de az önmagában túl egyszerű volna, ezért öntsünk bele kurvasok ételfestéket, mert hip meg harmadik osztályos babazsúr. Jó. Az orosz hússalátába kell keménytojás, krumpli, alma, meg kurvasok tubusos majonéz, talán mustár, meg valami hús, de lehetőleg a rosszabb fajtából, mert különben a résztvevők visítozni fognak, hogy ezt nincs szívük beletenni a hússalátába, és különben is, ők otthon éheznek. Jó, a fenti hozzávalók beszerzése körülbelül tíz perc, bármelyik boltban megoldható. Az ételfesték problémásabb, fél Pest-Buda bejárása után kiderül, hogy a Wesselényi utcában, ahonnan indultam, a Szép Kis India vagy hogyhívják nevű boltban príma ételfestéket lehet kapni, csakis természetes anyagokból, meg kémiai vegyszereket nem tartalmaz.  Igen, se fizikai részecskéket, meg biológiai élőlényeket, haggyadazt. Vettem smaragdzöldet meg narancssárgát, jó lesz. Na, ezek után már csak haza kell menni, meghámozni és feldarabolni az almát, megfőzni a krumplit meg a tojást, utóbbit a húscafatkákkal együtt belehempergetni zöld ételfestékbe, és közben örülni, hogy kamerás butatelefonunk van. Vigyázat, körülbelül fél milligram festék mélyzöldre színez egy liter vizet, pláne hogy több nem is oldódik benne. Ugyanez áll a narancssárga festékre is, amivel a krumplit kenjük össze. Utána az összes hozzávalót belehempergetjük majonézbe és belecsesszük egy lábasba, ami természetesen nem a miénk, a formálódott gusztustalansághalom tetejáre pedig narancssárga majonézpöttyökből kört rakunk. Lefóliázzuk, utána a hűtőben található, valószínűleg már három éve ott álló italokból koktélt keverünk, és elindulunk a Fogaskertbe Herr Arthur Knödel Doktor köszöntésére. Félúton közli velünk a kapcsolattartó személy, hogy az este eléggé huszárosra sikerült, és Herr Arthur Knödel Doktor majdnem elitta a jövő havi fizetését is, ezért hogy az este tovább folytatódhasson, az illusztris társaság a némileg alacsonyabb árkategóriával operáló Cézár Sörözőbe tette át a székhelyét. Amikor odaértünk, Herr Arthur Knödel Doktor egy kicipzározott türkizkék macifölsőben várt minket (ami alól kikandikált az elnyűtt atléta) és szálfaegyenesen állt, csak a bambán vigyorgó feje ingott a törzsén, jelezvén, hogy egyáltalán nem tud magáról.  Ezért, amikor letérdeltünk elé, és üdvözlő szavak kíséretében átnyújtottuk neki a lábost a szivárvány minden színében pompázó orosz hússalátával, Herr Arthur Knödel Doktor leeemelte az alufóliát, arcán rettenet tükröződött, felhördült, hogy ez mi a fasz, majd beledugta a fejét, innentől pár másodpercig titokzatos szörcsögés hallatszott, majd Herr Arthur Knödel Doktor kiemelte a zöld és a narancssárga minden árnyalatát felvonultató arcát a lábosból, és azt üvöltözte, hogy FÚJ EZ UNDORÍTÓ VIDD INNEN, majd a lábost a tartalmával együtt elhajította a picsába.

Így esett, hogy 2013 augusztus 26-án kitiltottak minket a Cézár Söröző ELŐL, és természetesen a kurva kölcsönlábas nyomtalanul eltűnt, ezeket a veszteségeket pedigHerr Arthur Knödel Doktor teljesen hiábavalóan próbálta meg kompenzálni azzal, hogy az ezt köető napokban kétségbeesetten próbált meg minket meghívni különféle sörökre, reggelikre és fagyizásokra. Azon az estén amúgy még sok minden történt, a legemlékezetesebb talán az volt, hogy Herr Arthur Knödel Doktor húga és egy bizonyos körökben jól ismert internetes újságíró egy zacskó szarral fociztak a Király utcában, bár lehet, hogy nem szar volt az, hanem orosz hússaláta. Ne készítsetek Herr Arthur Knödel Doktornak üdvözlő falatokat, vagy ha igen, akkor legalább kérjétek vissza tőle azt a kibaszott lábast.

Az ötletért és a fényképért köszönet Lórinak. Meg egyáltalán.:(

ez a link ahol ha gondolja bárki esetleg követheti a bémenüt a népszerű közösségi portálon

Szilveszteri  vadas marha zsemlegombóccal
Mit lehet csinálni december 31-én, ha este hétkor bezár az ügetö,  már megint elvesztettük az összes pénzünket, és  az sem vigasztal, hogy a Hír TV sztárfotót készített rólunk, amint kannás pezsgöt iszunk a ló árnyékában? Hát nyilván el lehet menni valami lokálba , és egy fergeteges bulizással köszönteni az új esztendöt, illetve azt annyira nem, mert azt mar tudjuk, hogy a szilveszter semmivel sem sokkal jobb, mint egy átlagos péntek este, söt, mivel az emberek nagyon eröltetetten próbálnak BULIKÁZNI, és ezért már délután öt és hét között indokolatlan mennyiségü vodkaredbull fogy, aminek hatására a lelkes fiatalság úgy ordít, mintha nem futott volna be a favorit, és ezért ök is elvesztették volna az összes pénzüket,  ezért még sokkal nyomasztóbb is bármelyik átlagos hétvégi éjszakánál. Ezert lehet azt csinálni, hogy felvisszük a lakásunkba a lovin zsákmányolt embereket, és közöljük velük, hogy itt most vadas marha lesz fözve. Elsö lépésként összeveszünk szeretteinkkel, akik szerint a vadas marha nem olyan jó ötlet, ellenben a troli sörözöben való bebaszás annál inkább, öket viszont meg lehet gyözni, hogy de sajnos a zsemlegombócot már elökészítettük tegnap, és azt nem lehet sokáig eltartani, mert tojás van benne. Jó, akkor neki lehet látni a húsnak. Ezzel egy idöben elökerül nagyon sok sör, amit még a sarki boltban vettünk, és innentöl fogva senki se igazán emlészik arra, hogy hogyan is készült el a állat. Asszem úgy volt, hogy elöször a húst, ami talán marhaszegy volt, körbepirítottuk olajban, közben megjött Sayno Dávid és leejtette a telefonját, de az efölött érzett idegességének rögtön vége szakadt, amikor valaki elöhúzta a meghalok gyártmányú fehércsokoládé-likört, amitöl rögtön olyan hangulata lett az egésznek, minthogy a Sasvári néninél beliköröztek és döltek borultak az öreglányok. Közben neki lehet állni zöldséget pucolni, hagyma, sárga-meg fehérrépa, meg zellergumó, közben megtudhattuk, hogy társaságunk egyik jeles tagjának a növére arra gyüjt pénzt, hogy ha nagy lesz, belépjen a Jobbikba vagy a Magyar gárdába Ezt senki nem értette, de mindenki fejet hajtott elötte, közben a feldarabolt zöldségeket is megpirította valaki, aztán visszatette rájuk a húst, de lehet, hogy nem így történt, mindenesetre egyéb szeretteink megosztották velünk a korszerü távközlés egítségével  azt az információt, hogy a vallási müsorban a Sanyi nevü szereplö ketaminozik. Miután ezen is túltettük magunkat, valaki összepépesítette a zöldségeket, meg tett hozzájuk mustárt meg tejfölt meg babérlevelet, a hús meg közben párolódott, és megállapítottuk, hogy a mártás az kurva sok lesz, a zsemlegombóc viszont nagyon kevés, meg megegyeztünk abban is, hogy a fözés után lemegyünk a Színesbe, hogy felköszöntsük a Mártit. Sajnos közben a Színes bezárt, a marha meg még mindig nem lett kész, ellenben a fehércsokoládé-likör elfogyott, cserébe elökerüøt egy üveg irtózatos vörösbor, aminek egy részét talán beletettük a mártásba, de inkább nem, ezzel az event átváltozott nyugdíjas konyakozásból osztálykirándulássá, amit az is megerösített, hogy az érintett felek a szerelmi banatukról kezdtek el áradozni random embereknek, a Gergö pedig megállapította, hogy nem ma fogjuk beüzemelni a házi készítésü pornómegosztó izét. Szerencsére ekkor már nagyon ideje volt annak, hogy a étel kész legyen, ezért úgy döntöttünk, hogy kész van, és mivel mindenki nagyon be volt gyakva, felzabáltuk az egészet. Zsemlegombóc az nem mindenkinek jutott, vagy ha igen, csak kevés, ellenben kurva sok  szaft maradt, amit kimártogattunk kenyérrel.  Vagy kézzel. Aztán azt hiszem, mindenki hazament, de ha nem, akkor is elég meglepö módon teljesen józanok voltunk január elsején hajnali egykor, mert azért a marha sok szeszt felszív, meg a zsemlegombóc is.
Na, szóval mindenki maradjon otthon szilveszterkor, mint a kisnyugdíjasok,  és fözzön jókat, arról nem is beszélve, hogy pár nap múlva elmentünk a The Taste nevü helyre, ahol mondtuk, hogy Dénessem, egy kis aprósüteményt. Az se volt rossz. Mondjuk bakiparádét nem néztünk, az nagyot dobott volna az egészen.
Itt lehet lajkolni a bémenüt a facebookon

Szilveszteri  vadas marha zsemlegombóccal

Mit lehet csinálni december 31-én, ha este hétkor bezár az ügetö,  már megint elvesztettük az összes pénzünket, és  az sem vigasztal, hogy a Hír TV sztárfotót készített rólunk, amint kannás pezsgöt iszunk a ló árnyékában? Hát nyilván el lehet menni valami lokálba , és egy fergeteges bulizással köszönteni az új esztendöt, illetve azt annyira nem, mert azt mar tudjuk, hogy a szilveszter semmivel sem sokkal jobb, mint egy átlagos péntek este, söt, mivel az emberek nagyon eröltetetten próbálnak BULIKÁZNI, és ezért már délután öt és hét között indokolatlan mennyiségü vodkaredbull fogy, aminek hatására a lelkes fiatalság úgy ordít, mintha nem futott volna be a favorit, és ezért ök is elvesztették volna az összes pénzüket,  ezért még sokkal nyomasztóbb is bármelyik átlagos hétvégi éjszakánál. Ezert lehet azt csinálni, hogy felvisszük a lakásunkba a lovin zsákmányolt embereket, és közöljük velük, hogy itt most vadas marha lesz fözve. Elsö lépésként összeveszünk szeretteinkkel, akik szerint a vadas marha nem olyan jó ötlet, ellenben a troli sörözöben való bebaszás annál inkább, öket viszont meg lehet gyözni, hogy de sajnos a zsemlegombócot már elökészítettük tegnap, és azt nem lehet sokáig eltartani, mert tojás van benne. Jó, akkor neki lehet látni a húsnak. Ezzel egy idöben elökerül nagyon sok sör, amit még a sarki boltban vettünk, és innentöl fogva senki se igazán emlészik arra, hogy hogyan is készült el a állat. Asszem úgy volt, hogy elöször a húst, ami talán marhaszegy volt, körbepirítottuk olajban, közben megjött Sayno Dávid és leejtette a telefonját, de az efölött érzett idegességének rögtön vége szakadt, amikor valaki elöhúzta a meghalok gyártmányú fehércsokoládé-likört, amitöl rögtön olyan hangulata lett az egésznek, minthogy a Sasvári néninél beliköröztek és döltek borultak az öreglányok. Közben neki lehet állni zöldséget pucolni, hagyma, sárga-meg fehérrépa, meg zellergumó, közben megtudhattuk, hogy társaságunk egyik jeles tagjának a növére arra gyüjt pénzt, hogy ha nagy lesz, belépjen a Jobbikba vagy a Magyar gárdába Ezt senki nem értette, de mindenki fejet hajtott elötte, közben a feldarabolt zöldségeket is megpirította valaki, aztán visszatette rájuk a húst, de lehet, hogy nem így történt, mindenesetre egyéb szeretteink megosztották velünk a korszerü távközlés egítségével  azt az információt, hogy a vallási müsorban a Sanyi nevü szereplö ketaminozik. Miután ezen is túltettük magunkat, valaki összepépesítette a zöldségeket, meg tett hozzájuk mustárt meg tejfölt meg babérlevelet, a hús meg közben párolódott, és megállapítottuk, hogy a mártás az kurva sok lesz, a zsemlegombóc viszont nagyon kevés, meg megegyeztünk abban is, hogy a fözés után lemegyünk a Színesbe, hogy felköszöntsük a Mártit. Sajnos közben a Színes bezárt, a marha meg még mindig nem lett kész, ellenben a fehércsokoládé-likör elfogyott, cserébe elökerüøt egy üveg irtózatos vörösbor, aminek egy részét talán beletettük a mártásba, de inkább nem, ezzel az event átváltozott nyugdíjas konyakozásból osztálykirándulássá, amit az is megerösített, hogy az érintett felek a szerelmi banatukról kezdtek el áradozni random embereknek, a Gergö pedig megállapította, hogy nem ma fogjuk beüzemelni a házi készítésü pornómegosztó izét. Szerencsére ekkor már nagyon ideje volt annak, hogy a étel kész legyen, ezért úgy döntöttünk, hogy kész van, és mivel mindenki nagyon be volt gyakva, felzabáltuk az egészet. Zsemlegombóc az nem mindenkinek jutott, vagy ha igen, csak kevés, ellenben kurva sok  szaft maradt, amit kimártogattunk kenyérrel.  Vagy kézzel. Aztán azt hiszem, mindenki hazament, de ha nem, akkor is elég meglepö módon teljesen józanok voltunk január elsején hajnali egykor, mert azért a marha sok szeszt felszív, meg a zsemlegombóc is.

Na, szóval mindenki maradjon otthon szilveszterkor, mint a kisnyugdíjasok,  és fözzön jókat, arról nem is beszélve, hogy pár nap múlva elmentünk a The Taste nevü helyre, ahol mondtuk, hogy Dénessem, egy kis aprósüteményt. Az se volt rossz. Mondjuk bakiparádét nem néztünk, az nagyot dobott volna az egészen.

Itt lehet lajkolni a bémenüt a facebookon

Agy

Ez több szempontból is csodálatos dolog. Egyrészről meglepően finom, és eléggé gyorsan készen is van. Másrészt nagyon vicces az állaga és percenként kb 38267 db szóviccet lehet elsütni az aggyal kapcsolatban a rövidke főzési idő közben. Beszerezni mondjuk egy kicsit tökölős, előtte jól ki kell agyalni, hogy hol szeretnéd beszerezni  például nagycsarnokban hiába mondtuk el az összes hentesnek hogy hallod aggy agyat höhö nem adtak, mert nem volt. Rákóczitéri piacon viszont például meg de, vége is lett hirtelen a nagy agyatlanságnak. Hamár bevásárlás akkor tök érdemes ha van hozzá például morzsa, citrom, petrezselyem meg ilyesmi, meg olaj só bors. Fokhagyma sem árt meg kenyér, meg amúgy a majonéz meglepően jól passzol hozzá. Amire figelni kell, hogy ezeken a remek kis agyakon, rajtahagyják az agyhártyát. Ami például tökre nem jó. Na ezt annyira nem nehéz leszedni, csak sokáig kell a csúszós, de azért zsírosan kicsit tapadós, flöttyögő remegő putyukat taperolni amik szomorúan hevernek a vágódeszkán. Ezóta is egy kedves barátom A Csáp című novellája jut eszembe ha agyhámozásra gondolok. Igazán érdemes elolvasni, meg hát agyat hámozni is néha, bár az büdösebb mint az olvasás. Ugyanis az olvasásnak önmagában nincsen szaga egy darab nyers disznóagynak meg eléggé van. Tehát a remegő hámozott kis trutymós nyúlványos putyukat amúgy meg kéne főzni, attól a kicsi tapadós nyálkássága elmúlik, meg egy kicsit szilárdabbá válik, bár a kis remegősségét jól megtartja. Leszenk ilyen kis fehér szüttyögő blöggyenetek. Az egész folyamat nem csak a Csáp című örökbecsűre emlékeztet hanem mindenféle vogon versekre is, tudjátok amiben olyanokat mondanak, hogy Pirösnő morgolosta hátán a szederjes gennyekély, vagy valami ilyesmit. Nade hagyjuk má a picsába a mindenféle modoros irodalmi kalandozásokat és foglalkozzunk azzal a gőzölgő fehér remegő zsíros agydarabbal, vagy is darabokkal mert úgyis szétesik. Mehet bele pácba. Olaj, citromlé, petrezselyem, só, bors, félóra tökre elég is lesz neki. Innen meg már semmiség az egész, ez a pác már a szagát is elveszi valamelyest, így a főzés sem olyan izgalmas, kivéve ha az eredeti főzővizet nem öntjük ki gyorsan, akkor azért van egy hatalmas büdös főttzsíros habos izé a konyha közepén ami kibaszottul gusztustalanul gőzölög. Na szóvalis szépen a kis megfőtt, bepácolt agyaskodásokat belekell forgatni morzsába és kevés olajon kisütni. És kész is, lehet hozzá fokhagymáspiritóst zabálni ezerrel, meg tényleg megy hozzá a majonéz is, pedig azt én nem szeretem. Remek születésnapi torta készíthető egy ilyen agyas pirítósból, meg hát tényleg finom. Ne vegyetek elképesztően sokat mert kibaszottul tömős és nagyon gyorsan romlik. Egyetek agyat mert kibaszottul menő!

Ma ilyen iszonyat újító nap van, csináltam egy facebookot is, hadd legyen ott is kínos zsírszag.

Szolgálati közlemény: a semmi helyett ez lett inkább az avatar, mert most ezt találtam ki és ez tök jó. 

Szolgálati közlemény: a semmi helyett ez lett inkább az avatar, mert most ezt találtam ki és ez tök jó. 

Hálaadás napi pulyka

Na persze bazdmeg, annyira van itt hálaadás mint amennyire ez pulyka lett. Nadehát annak indult. Még nagyon régen. Nem a disznó, hanem a sütés. Mármint a megtervezése. Csak hát elrontottuk. Vagy így mellényúltunk a húspultban. Kezdem inkább az elejéről, mert ez hosszú és bonyodlmas. Meg kibaszottul kurvára értelmetlen és nem is értek hozzá. Na szóval csak annyit akartunk hogy vannak ezek a kurvanagy bonyolult pulykás agyalások november vége táján, és akármi is legyen az a hálaadás, és akár voltak ott ufók akár nem mi csinálunk egy baszottnagy hálaadásos vacsit mert hát azért kibaszottul jók azok a kaják. Jól utána is néztem mindennek megvolt hogy tölteni vajazni ennyit sütni mennyit pihentetni. Ez nyilván egy nagyobb projekt, egész pulykát nem minden sarkon baszkodnak hozzá az emberhez hát kimegyünk a metróba. Ott a sör is olcsó, kurvajólesz. Na, mint kiderült a hálaadásnak olan kibaszottul nincsen kultúrája megyarországon, hogy a legngyobb főleg kajás nagykerben ahol tényleg majdnem mindig minden van kb kinevettek, hogy hát rendelésre esetleg karácsonykörnyékén. Mondom lol gec. Kibaszottul rápörögtünk már arra hogy egész állat lesz, nyilván nem fogok visszaosonni valami türhő tálcás csirkemellel. Kurvajó egész állatok voltak, meg féldisznó, de hát az meg akkora, hogy targoncával kéne vinni meg teherlifttel. Meg elkúrtan drága, pedig eléggé jó lett volna az is. Szóval van csirke, az béna meg kicsi, a kacsa is kicsi meg béna, a fürj meg vadkacsa, béka, jérce meg elkúrtan drága, meg kicsi. Viszont legalább a szomszéd fagyasztóspultból tizenötkilós malacok kacsintgatnak rendkívül hívogatóan. Nabazdmeg ne. Kibaszottul tudtam hogy ez lesz, és kurvára nem kapunk pulykát, nade hogy vegyünk egy tizenötkilós malacot az túlzás. Nyilván azonnal bedobtam a kocsiba. Kell hozzá még elkúrtan sok fokhagyma, kömény, majoranna, bors, só, meg egy kis citrom esetleg. Meg hagyma, azokat már nem annyira érdekes megvásárolni. Csak az szépít az egészen hogy egy fagyott malac van a bevásárlókocsiban kétrekesz sörön. Az azért kurvajó. Na az első probléma egy ekkora jószággal, hogy hát nagy. Kiolvasztani csakúgy eléggé hosszú idő, tehát betettük a kádba mert hát azazegy hely ahova elfér. Kibaszottul szürreálisan is néz ki kurvajó. Nadebazdmeg azért egy ilyennek azért eléggé disznószaga van hiába kicsi. Amit ez egy bezárt fürdőszobában melegvízben szomorúan olvadozva művel hát az kibaszottul hallatlan. Jóhát ezen eléggé nehezen de túl lehet lenni, egy időuán már a sütés is elkezdődhet miután mindenki eleget szefizett a malaccal. Jóhát nyilván ki kell mosni. A malacot és a kádat is. Csak úgy próba képpen érdemes odaállni vele a karancs gáztűzhely mellé, és rádöbbeni hogy ez  nagyon nem fog beférni. Thats what she said. Hue hue hue. Na hát akkor félbe kell vágni. jó persze. Hát ahhoz sem elég egy kés, egy jó kés sem, mert ennek a dögnek mindenféle részei vannak. Jóhát akkor lehet a kést átcsapkodni valami masszív szarral. Például egy klopfolóval addig verni egy kést a gyesznyón amíg az át nem megy rajta. eléggé macerás. Na innen már semmiség, csak jól be kell fűszerezni az egészet beletenni egy hagymát meg egy citromot, teletűzdelni fokhagymával, meg előtte jól belemasszírozni a sóborsmajorannakömény keveréket. Tepsibe meg aláönteni sört. Gondolnánk mindjárt vacsora. Kérem hát a nagy büdös lófasz lesz itt nem vacsora. A disznó két darabja befér éppenhogy egymás alá fölé a sütőbe, kb ki is tölti az egészet, nyilván egy ilyen sütő kurvára nem erre a mennyiségre való. Jóhát akkor lassan fog sülni, közben lehet néha sört melléönteni. Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon lassan van készen. Tényleg. 8 óra kellett neki kb. 15 kilónyi dög kilónként félórás sütési idővel számolva tök reális. Mert még plusz egy kicsi mert kibaszottul szar erre egy ilyen karancs tűzhely. Na hát reggel nyolcra aki még ébren tud maradni és várni a állatot, és nem fáradt el abban, hogy bestiális üvöltések keretében a sülő disznót sörrel locsolja, úgyismint: HOGISSZAMAGÁBA A SÖCIKÁT A GYESZNYÓKA HÁ HOGy MEGY BELE A SÖCIKE A KIS MALACBA, szóval n aki még ilyenkor ébren van az abban a szerencsés helyzetben van, hogy beleehessen a disznóba. Mondjuk voltunk nyolcan, akik a kész állatot körbeálltuk és mindenféle kört és tnyér és ilyen flancos baromságok nélkül kézzel benyomtuk minden ehető részét. Egy csomó része sajnos nem az. Kibaszottul nagy mocskot csinál, iszonyat büdös senki se csináljon ilyet ha nincsen kiaszottul nagy sütője. Hát tényleg mégis mi a faszomat gondoltunk hát mégis hogy a retekbe menne az oda be. Mindegy kurvajóvolt és lett egy csomó embernek menő disznós szelfije. A konyháért meg köszönet a kirbának meg a juhásznak. A kádért meg pláne. Amikor a volt lakótársam pedzegette hogy csináljunk nálunk egész malacot azonnal hajtottam el a picsába hát ilyet nem lehet. Mondjuk az én sütőm mégkisebb. És egyébként is. 

Borsófőzelék fasírttal
Menza, ez nagyon menza. Annyira menza mint a konyhásnéni, sőt van ahol bácsi, de általában hasonlítanak. Például amíg a konyhásnéni fehér kötényben van, addig a konyhásbácsi is ugyanezt viseli. A nénin is van hajháló, a bácsin is, pedig neki csak 3 szál haja van. Például az újpesti bőrgyár kantinjában is konyhásbácsi van. Azt kérdezi: LENCSEFŐZI? ahhozképest, hogy 2 méteres és nyolcszáz kiló, ahhozképest meglepően magas hangon. A  hangerő az tekintélyes. Ott nincsen például kikopott ragadós linóleum, pedig az is egy eléggé sztnderd dolog ilyen helyeken, de nem is csak annyi hogy az a szerencsétlen hányásmintájú linóleum ki van kopva helyenként sárgásfehérre, helynként feketére, hanem az a szag. Az a szag amikor lehet tudni nagyon jól, hogy ‘72 óta ugyanazzal a félvödör hipós vízzel mosnak fel, ugyanazzal a szürke felmosóronggyal kaparják a padlót. Ezen vannak ugye az asztalok, amiken van kockás viaszosvászon terítő. De nem akárhogy. Az egyik része ki van egy kicsit égetve, a lelógó széle pedig rojtosra van csipkedve. Ez is kicsit ragad és egy kicsit hányásos klórszagú. Csakúgy mint a vizeskancsó és a vastagfalú üvegpohár hozzá. Ott ül a nép a köményes fokhagymaszagú klóros hányásban, és lapátolja magába a fasírtot. Van még kenyér, kis műanyag kosárban adják, szalvéta benne a bélés. A kenyér is kb olyan állagú. Afal pedig kicsit koszos. Nem lehet tudni, hogy az ott most hányás vagy takony, esetleg őszilé. Feljebbfröccsent mint a fal zöldesszínű mosható felülete. pont ott a sárga vonalnál van vége a fröccsenésnyomnak ami a zöldes részt a fehértől elválasztja. És ott ül a nép és lapátolja magába boldogan a fasírtot. Recept nincs, nem volt soha, csináljatok magatoknak főzit fasírttal és érezzétek egy pillanatra menzának magatokat!

Borsófőzelék fasírttal

Menza, ez nagyon menza. Annyira menza mint a konyhásnéni, sőt van ahol bácsi, de általában hasonlítanak. Például amíg a konyhásnéni fehér kötényben van, addig a konyhásbácsi is ugyanezt viseli. A nénin is van hajháló, a bácsin is, pedig neki csak 3 szál haja van. Például az újpesti bőrgyár kantinjában is konyhásbácsi van. Azt kérdezi: LENCSEFŐZI? ahhozképest, hogy 2 méteres és nyolcszáz kiló, ahhozképest meglepően magas hangon. A  hangerő az tekintélyes. Ott nincsen például kikopott ragadós linóleum, pedig az is egy eléggé sztnderd dolog ilyen helyeken, de nem is csak annyi hogy az a szerencsétlen hányásmintájú linóleum ki van kopva helyenként sárgásfehérre, helynként feketére, hanem az a szag. Az a szag amikor lehet tudni nagyon jól, hogy ‘72 óta ugyanazzal a félvödör hipós vízzel mosnak fel, ugyanazzal a szürke felmosóronggyal kaparják a padlót. Ezen vannak ugye az asztalok, amiken van kockás viaszosvászon terítő. De nem akárhogy. Az egyik része ki van egy kicsit égetve, a lelógó széle pedig rojtosra van csipkedve. Ez is kicsit ragad és egy kicsit hányásos klórszagú. Csakúgy mint a vizeskancsó és a vastagfalú üvegpohár hozzá. Ott ül a nép a köményes fokhagymaszagú klóros hányásban, és lapátolja magába a fasírtot. Van még kenyér, kis műanyag kosárban adják, szalvéta benne a bélés. A kenyér is kb olyan állagú. Afal pedig kicsit koszos. Nem lehet tudni, hogy az ott most hányás vagy takony, esetleg őszilé. Feljebbfröccsent mint a fal zöldesszínű mosható felülete. pont ott a sárga vonalnál van vége a fröccsenésnyomnak ami a zöldes részt a fehértől elválasztja. És ott ül a nép és lapátolja magába boldogan a fasírtot. Recept nincs, nem volt soha, csináljatok magatoknak főzit fasírttal és érezzétek egy pillanatra menzának magatokat!

Labskaus


Fujjabzdmeg, ez moslék, ez hányás, ez kibaszottul gusztustalan. Nagy büdös lila pép. Már önmagában az összes pép undorító. Már csak az lenne gusztustalanabb ha pép lenne aszpikban. Na mindegy is, ez bazdmeg, nagy nyúlós undorító lila pép. De megettük amúgy.

Szóvalis ez igazából egy ilyen északnémet/dán/holland matrózétel.Gusztustalan, szerencsétlen matrózok bazdmeg, nem elég hogy kevés pénzért a hidegben húzzák a nagy zsíros köteleket, még ilyen szart is esznek. Ráadásul bazdmeg azért pépes ez a izé, mert hát a szerencsétlen matrózoknak kihullott az összes foga a skorbuttól. Mert ugye nyilván azuk volt. És még a tengeriszörnyek is megették őket, esetleg leestek a világ peremén. Mondjuk ezzel nyilván sokkal jobbanjárnak mintha ilyet kéne enniük.

Amúgy azért lila mert cékla is van benne. Rengeteg változata van, ez egy közepesen gusztustalan darab. Úgy készül, hogy az ember megfogja a céklát, a cékla amúgy remek. Aztán azt süti sokáig. Előtte eléggé apróra fel kell vágni, hogy ne kelljen utána az egészen átmenni botmixerrel mert akkor minden igazán kegyetlenül elviselhetetlen lenne. Bazdmeg, olyan lenne mint a puding. Vagy az arankakrém, hogy a legrosszabbat említsem. Tehát pirul a cékla, meg kell bele hagyma is, meg egy kis citromlé. Meg néha fel kell önteni vízzel különben odaég és nem lesz pépes. Szóval amikor megpuholt a cékla, akkor jön a corned beef. Lehet más is, a lényeg, hogy tartósított hús legyen. Nyilván a legjobb a sóban eltett marha lenne de az most így nem volt igazán ezért a vagdaltnál egyel jobb, méregdrága cornedbeefkonzervet kell beletenni. Amikor ez így már egy lila húsos péppé válik, akkor jön az a csodálatosan remek pillanat amikor az egészhez hozzá kell tenni egy csomó apróravágott savanyúuborkát, meg a levéből is mehet hogy még pépebb legyen. Rögtön utána már bele is keverhetjük azt a krumplipürét amit közben elkészítettünk, de elfelejtettem mondani. Amikor ezzel megvagyunk, még egy kevés savanyú lé mehet bele, és kész is.

Na, de itt még nincsen ám vége. Ehhez hozzá jön még a tálalás. Amihez jár még savanyúuborka, továbbá tükörtojás, és ecetes hal. Meg savanyú  cékla. Ebből a képen hal meg savanyú cékla azért nincs mert a halat elfelejetettem a savanyú cékla meg ami volt az megromlott.

Ne legyetek matrózok, és ne készítsetek ilyen ételt. Ami amúgy meglepően finom, viszont nézzetek már rá, ez tényleg kibaszott gusztustalan. Van ahol a halat is belepépesítik, na az ám már undorító lenne. Vagy mégis csináljatok ilyet, nemtudom, rossz de jó. Nem úgy mint a skorbut ami csak rossz, és ilyeneket kell enni miatta.